2016. április 6., szerda

Othello, a velencei mór tragédiája (teljes film - HUN)

Jókai Anna: Gondolatok Fazekas István Megnyerhető veszteségeink című kötetéről

Fazekas István Megnyerhető veszteségeink című legújabb könyvét szeretettel ajánlom az olvasó figyelmébe. A kötet igényes publicisztikai írásokat, filozófiai elmélkedést, esszé-rangú megnyilatkozásokat tartalmaz. Külön bája az összeállításnak a diákkori napló, a 80-as évek már meg-megroppanó Kádár-diktatúrájának ironikus képeivel. Egy öntörvényű lélek eszmélkedése ez, a társak, a különböző típusok és tanárok érzékletes megörökítése. Formálódik a későbbi költő, akit Ratkó József emberi- és írói tartása indít el. Gördülékeny stílus, őszinte kitárulkozás. Ugyanez jellemzi a szerző későbbi, kritikai írásait is: a nemzethez való rendíthetetlen hűség jegyében választ.Tűnődései az ész és a szív szövetségében fogannak. Fazekas Istvánnak határozott véleménye van rontott jelen időnkről, feladatainkról. Szépítés nélkül fogalmaz, de soha nem sugall reménytelenséget. Az európaiságról vallott felfogása egyértelmű: „Segíts a bajban lévőn, akár a legnagyobb áldozatvállalás árán is. Ez az áldozatvállalás kell, hogy megkülönböztesse az európai embert mindenki mástól, hiszen mi tudván tudjuk a legfontosabbat: a szeretet az élet.” Vajha megszívlelné az uralkodó politika a magasabb szférából származó intelmet!Fazekas István bátran beszél a három Trianonról is: az 1920-as csonkításhoz hozzáadja 1956 tragédiáját és a 2004-es gyalázatos népszavazási eredményt, a „lelki Trianont”. Amiről ír, a gyakorlati életben is képviseli. Nemcsak szeretett városáért, Százhalombattáért dolgozik, de az egész magyarság sorsa foglalkoztatja. Vallja: „A művészet a veszteségeket mindig úgy tudja megjeleníteni, hogy abból újabb értékek keletkezhessenek. A mi magyar sorsunkban még sok oly veszteség van, ami a költészetben megfogalmazásra vár… vannak még megnyerhető veszteségeink.”Ehhez az eszmei csatához kívánunk csüggedésmentes erőt és szövetséges, együtt gondolkodó olvasókat.



(Fazekas István: Megnyerhető veszteségeink. Budapest, Hungarovox Kiadó, 2007.) 

Jókai Anna írása először a Polisz 2008. évi májusi számában jelent meg.

Hamlet

2016. március 17., csütörtök

Petrőczi Éva írása Fazekas István drámájáról

„Magyarnak lenni óriási lehetőség”
Fazekas István: A megvádolt, Történelmi dráma három felvonásban
Cédrus Alapítvány–Napkút Kiadó, Budapest, 2015.

A Béresről szóló darab igazi közönségsiker lett
„A rendszerváltással egy időben a kortárs magyar vers és széppróza mellett kijelenthetően a drámairodalmunk szorult leginkább háttérbe, főleg a máról, a közelmúltunkról szóló darabok.” – olvashatjuk Serfőző Simon fülszövegében. Ha áttekintjük az utóbbi negyedszázad magyar irodalmát, világosan látható, hogy valóban a dráma legújabb kori literatúránk mostohagyermeke. Ezen a helyzeten már eddig is sokat változtatott a 2010 óta már négy drámát publikáló jogász-költő-teológus-szerkesztő, a Hubay Miklós által is nagyra értékelt Fazekas István. Legújabb darabjának főhőséül dr. Béres Józsefet választotta, aki bárhol a világon szülőföldje dédelgetett kedvence, büszkesége lett volna, de a kádári Magyarországon, különösen 1975–1976 között, kuruzslással vádolt, nemkívánatos elem. A dráma ezekben az években játszódik Kisvárdán, Béres József életének, kutatásainak, első gyógyításainak helyszínén, illetve Kassán és Pozsonyban. A Felvidékhez erősen kötődő, a Selye János Egyetem református teológiai karán most ötödéves szerző egy leukémiás kassai kislány, (egy költő-színész házaspár gyermeke!) Katinka betegségének és gyógyulásának történetén keresztül nem csak Béres József kálváriáját hozza közelebb hozzánk, hanem kisebbségi sorban élő magyar értelmiségiekét is. Idézzük itt a szerző önvallomását, amely nem kizárólag az általa nagy szeretettel és tisztelettel övezett főhős sorsára vonatkozik, hanem mindazokéra, akik a „honi rozsda” – Ady szavával élve – pusztításai közepette is hatni és használni akarnak: „Béres József sorsában nem az a legmegrázóbb, hogy az igaz és elnyomott ügyért szembeszáll a hamis vádlókat és hamis tanúkat ellene uszító romlott erőkkel. A valódi földindulást az okozza, hogy felismeri: az igazság a szeretet szinonimája.” A Béres Cseppben – a tenger, mondhatnánk erre a korabeli dokumentumokat és Kósa Ferenc „Az utolsó szó jogán” című, kétrészes dokumentumfilmjét is felidéző, sodró erejű drámáról. Amelynek ősbemutatója a Kecskeméti Kelemen László Kamaraszínházban lesz, 2016. január 9-én, s Budapesten, egy későbbi időpontban, az Új Színház mutatja be.
Fazekas István az Írószövetségben
            Pozsgay Imre, aki az egykori Béres-ügy koronatanújának és tettestársának nevezte magát a drámakötet premierjén, ugyanezen a Béres családdal közös, megindító rendezvényen kimondott egy nagyon fontos mondatot: „Magyarnak lenni óriási lehetőség.” Ennek a reformkoriasan hangzó állításnak az igazságtartamát beszédesen illusztrálja Fazekas István máris nagy érdeklődést keltő színműve. Nem túlzás kimondanunk: A megvádoltat jelenleg még csak olvasva, de hamarosan színpadon is viszontlátva, úgy érezhetjük, Németh László megtisztító erejű társadalmi drámáinak, még ha helyenként az ő szóhasználatánál élesebb, nyersebb párbeszédekkel is, van már méltó huszonegyedik századi örököse.

                                                                                              
                                                                                                     Petrőczi Éva

(Petrőczi Éva írása megjelent a Mértékadó 2015 adventi számában!) 


Mario és a varázsló (Thália Színház 1967)